Kezével dolgozik, szívével lát – Buús József vidám hálaadása

Ilyen képességekkel ruházta fel Isten Buús József masszőrt, aki tizenöt éve várja örömmel pácienseit, klienseit, hogy adjon valamit abból, ami neki adatott. Ezért adott hálát, az egyébként szigetlankai református gyülekezeti tag, aki szívből köszöni Istennek, édesanyjának, az egész családjának és barátainak, hogy mellette állnak ebben a szolgálatban. Sokan azt hiszik, – mondja, – hogy a masszázs egy luxuscikk, ám szerinte ez szükség az ember számára, egészsége érdekében. Fontos szolgálatot végez tehát. Elkeseredhetne ugyan azon, hogy gyengén látó, de éppen ebben találta meg élete célját, értelmét, és örömmel segít az embereken. Példaértékű és mások számára is bátorító ez a felfogás. Városunkban sokan ismerik őt és várják a vele való találkozást.

A Fehér bot napjához (október 15) legközelebb eső vasárnapon, 17-én háláját kifejezve, részt vett Batizon, az ottani református gyülekezet istentiszteletén, ahol barátja, Király Lajos esperes, helyi lelkész hirdetett Igét a Prédikátor könyve 12. részének 1-től 7-ig terjedő versei alapján. Elmondta, hogy az ember élete az Isten által megadott keretek között zajlik, melynek földi kezdete a születés, a vége pedig a halál. Mindannyiunk felelőssége, hogy a vég felől lássuk a kezdetet, és a kezdettől fogva tisztában legyünk a véggel oly módon, hogy ebben az ajándék-időszakban éljük meg a szabadságot, a boldogságot, azaz az élet és a Teremtőnk adta lehetőségeket, mielőtt „kifutnánk az időből.”

Az azt követő hálaadó összejövetelen Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor, szintén baráti hangon szólt hozzá a 15 zsoltár első két versét tolmácsolva: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól” Az Úr Isten a szívet nézi, akinek pedig a szíve tiszta, megláthatja Istent. Isten adjon neki és családja számára erőt sokáig szolgálata tovább végzésében!